Fogathajtás Homoródfürdő 2010 III

Ilyen esős időben talán megért ez a fotó egy ff konverziót...

Fogathajtás és verseny - egy verseny hol egy kevéske pénz és tengernyi büszkeség a tét. Ügetnek a fogatok a pálya felé a köves úton. Tele van ember és állat izgalommal, érezni a feszültséget. Csak a nézők bámulják dumálgatva a pályára felügető fogatokat. 

Ébresztő! Indulunk! - kiált be a két hőségben leizzadt állatnak a hajtó. És akkor a két ló óriási erővel rántja el a szikrázó kerekű kocsit a pálya felé. A nézőkben megállt a szó egy pillanatra.

Ezt a fenti két másodpercet próbáltam megfotózni ezen a képen. Itt nincs pepecselés a géppel - meg kell küzdjön a szenzor a déli napon a világos lovakkal, fekete kocsival, poros fehér kövekkel. Itt már nincs arca a hajtónak és nincs a szemellenző mögött nagy szelíd szem. Az erős fényben hunyorgó ember csak kontrasztos foltokban látja a nyers erő eme megnyilvánulását. És ott az első sorban guggolva (mert nem a több száz néző hátát szerettem volna fotózni) egyszer csak a lovak feje és a földre rajzolt árnyékok között élesre áll a két nagy izomtömeg mely elnémította a tömeget. Megnyomtam az exponálógombot.

Fotóztam álló, ügető, felugró, repülő és újra talajra érkező lovakat és szépen kanyargó fogatokat az akadályok között. Előtte megnéztem a neten, hogy mi az etalon ezen a téren és találtam is jó ötleteket, párat részlegesen meg is oldottam most, a többit majd máskor vagy soha. Sok fotót készítettem az eseményen. Kivártam a sötét lovas fogatot az ideális helyen és szépen kiexponáltam. Úgy érzem, talán a fenti az egyetlen amiben van egy cseppnyi más. Ami talán nincs meg senki másnak. Mert amíg százan percenként legalább százat exponáltak, addig ott épp senki nem guggolt mellettem és egyetlen fogat sem futott olyan jó időt mint ez.