Akasztottak temetője

Szabó Szilárd mutatta be blogján elsőként ezt a helyszínt, majd Sipos Szabolcs látogatta meg a helyet, felkutatva a fellelhető néprajzi dokumentációt az Akasztottak temetőjéről, a Csíkszentsimon és Csatószeg közötti mezőben.

K. Antónia is közölt fotót a titokzatos keresztekről a szántók között. A néprajzi dokumentáció is tartalmaz fotókat, de kizárólag dokumentációs jellegű munkákat.  Crisclod is közöl a Panoramio albumában két fotót helyesen térképre rögzítve ( 46°14'59.50"N  25°53'23.03"E). Fotói inkább dokumentálási céllal készülhettek. 

A fenti fotós anyagok nézegetése arra késztetett, hogy elkiránduljak a helyszínre egy rövid fotózásra. Kb. 15 perc állt a rendelkezésemre a késő délutáni órában. Már az út alatt azon gondolkodtam, hogy milyen nehéz helyzetben vagyok ezzel a témával, mivel már előttem készült három elgondolás alapján felvétel a témáról.

Szabó Szilárd szimmetrikus kompozíciót választott, lehető legtöbbet mutat a helyszínből. Mivel a közeli kereszteken tisztán olvashatók a feliratok, a kép nézegetése során szinte keresi a tekintetem a feliratokat a távoli kereszteken is. Az előtérben levő két kereszt uralja a kompozíciót.

Sipos Szabolcs látványos megvilágítást alkalmaz és szűkebb kivágásokkal mutatja be a köveket. Megtalálja a szerkesztési kapcsolatot a keresztek között, "erős" ff kidolgozással.

K. Antónia tavaszi fotóján mellőzi az első két útszéli keresztet, és kiemeli a háttérben levőket. A választott kompozíció picit balra húz. Van neki néhány téli változata is melyekből ez tetszett a legjobban. Télen is érdemes lesz ellátogatni ide.

A helyszínen picit szomorúan tapasztaltam, hogy a fű hatalmasra nőtt, szinte eltakarta a magasabb köveket is. A fényeket sem így képzeltem el, valami drámai hatást, valami sötét időt, rettentő fellegeket akartam. Megjegyeztem Sipos Szabolcs megfogalmazását: "huzatos senkiföldjén árválkodó sírkövek". 

Ezt szeretném visszaadni a fotómon, gondoltam. A szomszédos vizenyős búzamezőben egy gólya keresgélt eledelt, hátam mögött a völgyben az esti személyvonat zakatolt Alcsík felé. A két falu között szekerek jártak, néha kisütött a nap is. Élt a két falu közötti határ.

A látvány része itt a hatalmas tér, sehol egy fa vagy bokor, csak a keresztek a mezőben. Nincs kerítés, nincsenek virágok, a búza zöldje a kerítés és a virág egyben. A keresztek meg mintha integettek volna az ég felé a felhők közti réseken.

Nagyon kiváncsi vagyok, hogy ki hogyan látja ezt a helyet... mert mindenkinek mást sugall egy téma, mindenki más fényeket talál és mindig mások a hangok és az illatok. Ha még fotózta valaki ezt a helyet kedves olvasóim közül, szóljon és szivesen belinkelem. Aki még nem járt arra, tegyen egy kerülőt és készítsen néhány fotót.

Antal Levente mutatott egy tetszetős téli változatot a helyről: itt tekinthető meg.