Alapjában igen, de próbáld meg a felső negyedet letakarni, mennyivel lényegre törőbb lesz a kép. A felső kereszteződések elvonják a figyelmet az alul lévő lényegesebb részről. Ahhoz meg túl messze van, hogy ellenpontozhassa...
Az az érdekes ebben a blogon keresztüli képnézegetésben, hogy a kedélyes hátba veregetés dívik. Ez nagyon emberi dolog, de nagyon el is tudja vinni a kép készítőjét az őserdőbe. Szóval, én azt hiszem, hogy jó lenne belenézni a képek mélyébe, félre tenni a személyes érzélmeket, azokat meg főleg, hogy cserébe engem is veregessenek hátba az egyébként elcseszett képemért. Sajnos, ez a kép el van cseszve, bármennyire is jó az alap. Mert hiányzik a tapasztalat és az az alázat, amivel még az én korosztályom kezdő korában itta befele a mesterek dorgálásait, mert tudta, hogy abból tanulhat. Azt hiszem, kár volt megszólalnom, pedig csak segíteni próbáltam egy tehetséges fiatalembernek, hogy letisztuljon a látása. Ti viszont, nem tudom milyen fotográfiai múlttal ártatok neki, csak azért, hogy viszonzást kapjatok álságos és érdemtelen dícséretek formájában. Én bízom benne, hogy Béla fogja tudni, hogy melyik dícséret, mennyit ér. Helló
kemény ,és egyben nagy blogigazságot kimondó sorok ezek Jánostól...! személy szerint,többnyire fotós tapasztalatlanságomnál fogva nem érzek jogot más fotóiról elmarasztaló véleményt alkotni több szempontból sem,ha esetlegesen azok meg is fogalmazódnak bennem olykor(alighanem ezzel sokan vannak így). szerintem-kell egy megfelelő fotótapasztalati háttér,hogy az ember komoly tanácsokkal segíthesse más munkáját,hogy abból az tényleg pozitívan épülhessen(én ehhez még kismiska vagyok:))... nem gondolom viszont,hogy bárki azért értékel fotókat pozitívan,hogy aztán sajátját is hasonlóképp csókolják szavaikkal a fotóstársak... nálam ez úgy működik,hogy azt a fotót kommentelem,és üdvözlöm,amelyik valamiképp közel áll hozzám...remélem egyszer eljuthatok olyan szintre,hogy másokat építhessek megjegyzéseimmel,ötleteimmel...
bocsánat Béla a hosszúranyúlt kommentért,de most ez kikívánkozott...:)
Egy kiegészítést nagyon gyorsan meg kell tennem: nem a kép van "elcseszve", hanem a vágás. Gink Károly mondta nekem nagyon süldő koromban: édes fiam, a fotós legfontosabb szerszáma az olló. Ha kell, akár keresztbe kell vágni. Ezt a képet nem kell, de a tetejét le kéne. A lapkák és a filmek oldalaránya adott. A téma nem minden esetben felel meg ennek. Ezért van az utómunka, ahol ezeket igazítani lehet. Arról nem is beszélve, hogy csak a csúcskategóriás gépek mutatják a keresőben a képre kerülő dolgokat 100 százalékosan. Bizony, sokszor kerül fel nem odavaló dolog, ezeket le kell szedni. Nem kell az adott felülethez ragaszkodni, ha azzal a kép "sérül". Nekem a monitor mellett mindig ott egy fekete lap, és a nagyított képeket bizony megnézem azzal takargatva, ha első ránézésre érzem, hogy valami sántít. Jazza hozzászólásának nagyon örülök. Egyszerűen azért, mert nem ír valamit a kép megnézése után, hanem látszik, hogy végig olvassa a kommenteket, és úgy reagál. Ugyanakkor megvan benne az a tartás, hogy igyekszik megalapozott véleményt alkotni. Én sem szólalok meg sok képnél, mert nem érdemes. Hazudni nem akarok, valakinek meg a lelkébe sem gázolni, főleg hogy nem is ismerem. Ha jó a kép, nem hallgatom el. Sokszor inkább privátban írok eltérő véleményt. Ennél a képnél azért szólaltam meg, mert az alap nagyon jó, csak az utómunka során nem lett figyelembe véve a felső rész feleslegessége. Meg lehet magyarázni a funkcióját, de nincs neki, azon kívül, hogy felviszi a szemet, mert a geometriák eltérnek az alsó részétől. Ha egy jó képen lehet javítani, akkor ezt meg fogom írni, nem csak a szerző fejlődésének érdekében, hanem a látogatók miatt is. Azt hiszem, harmincegynéhányéves fotográfiai tapasztalattal, díjakkal, eredményekkel, publikációs, kiállítási és zsűrizési múlttal bátran megtehetem. És teszem azért, mert velem is ezt tették, és ebből tanultam a legtöbbet. Nagyon fiatalon olvastam egy indiai könyvet, a Pancstantrát. Abban van egy pár sor, amit egy életre megjegyeztem magamnak: Jó akaró híved sokszor mond keserű igazságot. Ha nem mondaná, nem is volna igaz jó barátod." Én is elnézést kérek a sok pofázásért, de talán megérte.
A felső kereszteződések árnyákban vannak, alig észrevehetőek, és így nem hiszem, hogy olyan nagy mértékben elvonnák az ember figyelmét. Igazad van Jazza, ugyanis én sem azért értékelek, rogy fotót, mert elvárom, hogy vissza értékeljék az enyémet is. Ami nem tetszik számomra azt nem értékelem, és itt a Vajda János igazsága is, hogy tényleg a kritikákból is lehet tanulni olykor. De nem mindig. Tisztelettel
Végre egy fotó, amely alatt komoly vélemény csere folyik! Az én véleményem közelebb áll Vajda Jánoséhoz. Persze a jó meglátáshoz szem kell. A vágás már tapasztalat. Laci
Brutálisan jóóó!
VálaszTörlésZseniális.
VálaszTörlésAlapjában igen, de próbáld meg a felső negyedet letakarni, mennyivel lényegre törőbb lesz a kép. A felső kereszteződések elvonják a figyelmet az alul lévő lényegesebb részről. Ahhoz meg túl messze van, hogy ellenpontozhassa...
VálaszTörlésStunning composition! the rich greens, the patterns, the wee cross... beautiful work, as always! :)
VálaszTörlésEz is eszméletlen... :O
VálaszTörlésnékem bejön--nagyon klassz
VálaszTörlésIgazi mesterű.
VálaszTörlésGratulálok
szerintem is szuper, habár Vajda János tanácsa is megfontolandó!
VálaszTörlésKimért tani mértani:))
VálaszTörlésAz az érdekes ebben a blogon keresztüli képnézegetésben, hogy a kedélyes hátba veregetés dívik. Ez nagyon emberi dolog, de nagyon el is tudja vinni a kép készítőjét az őserdőbe. Szóval, én azt hiszem, hogy jó lenne belenézni a képek mélyébe, félre tenni a személyes érzélmeket, azokat meg főleg, hogy cserébe engem is veregessenek hátba az egyébként elcseszett képemért. Sajnos, ez a kép el van cseszve, bármennyire is jó az alap. Mert hiányzik a tapasztalat és az az alázat, amivel még az én korosztályom kezdő korában itta befele a mesterek dorgálásait, mert tudta, hogy abból tanulhat.
VálaszTörlésAzt hiszem, kár volt megszólalnom, pedig csak segíteni próbáltam egy tehetséges fiatalembernek, hogy letisztuljon a látása. Ti viszont, nem tudom milyen fotográfiai múlttal ártatok neki, csak azért, hogy viszonzást kapjatok álságos és érdemtelen dícséretek formájában.
Én bízom benne, hogy Béla fogja tudni, hogy melyik dícséret, mennyit ér.
Helló
kemény ,és egyben nagy blogigazságot kimondó sorok ezek Jánostól...!
VálaszTörlésszemély szerint,többnyire fotós tapasztalatlanságomnál fogva nem érzek jogot más fotóiról elmarasztaló véleményt alkotni több szempontból sem,ha esetlegesen azok meg is fogalmazódnak bennem olykor(alighanem ezzel sokan vannak így).
szerintem-kell egy megfelelő fotótapasztalati háttér,hogy az ember komoly tanácsokkal segíthesse más munkáját,hogy abból az tényleg pozitívan épülhessen(én ehhez még kismiska vagyok:))...
nem gondolom viszont,hogy bárki azért értékel fotókat pozitívan,hogy aztán sajátját is hasonlóképp csókolják szavaikkal a fotóstársak...
nálam ez úgy működik,hogy azt a fotót kommentelem,és üdvözlöm,amelyik valamiképp közel áll hozzám...remélem egyszer eljuthatok olyan szintre,hogy másokat építhessek megjegyzéseimmel,ötleteimmel...
bocsánat Béla a hosszúranyúlt kommentért,de most ez kikívánkozott...:)
Teljes mértékben egyetértek jazza véleményével.
VálaszTörlésEgy kiegészítést nagyon gyorsan meg kell tennem: nem a kép van "elcseszve", hanem a vágás. Gink Károly mondta nekem nagyon süldő koromban: édes fiam, a fotós legfontosabb szerszáma az olló. Ha kell, akár keresztbe kell vágni.
VálaszTörlésEzt a képet nem kell, de a tetejét le kéne.
A lapkák és a filmek oldalaránya adott. A téma nem minden esetben felel meg ennek. Ezért van az utómunka, ahol ezeket igazítani lehet. Arról nem is beszélve, hogy csak a csúcskategóriás gépek mutatják a keresőben a képre kerülő dolgokat 100 százalékosan. Bizony, sokszor kerül fel nem odavaló dolog, ezeket le kell szedni. Nem kell az adott felülethez ragaszkodni, ha azzal a kép "sérül". Nekem a monitor mellett mindig ott egy fekete lap, és a nagyított képeket bizony megnézem azzal takargatva, ha első ránézésre érzem, hogy valami sántít.
Jazza hozzászólásának nagyon örülök. Egyszerűen azért, mert nem ír valamit a kép megnézése után, hanem látszik, hogy végig olvassa a kommenteket, és úgy reagál. Ugyanakkor megvan benne az a tartás, hogy igyekszik megalapozott véleményt alkotni.
Én sem szólalok meg sok képnél, mert nem érdemes. Hazudni nem akarok, valakinek meg a lelkébe sem gázolni, főleg hogy nem is ismerem. Ha jó a kép, nem hallgatom el. Sokszor inkább privátban írok eltérő véleményt. Ennél a képnél azért szólaltam meg, mert az alap nagyon jó, csak az utómunka során nem lett figyelembe véve a felső rész feleslegessége. Meg lehet magyarázni a funkcióját, de nincs neki, azon kívül, hogy felviszi a szemet, mert a geometriák eltérnek az alsó részétől. Ha egy jó képen lehet javítani, akkor ezt meg fogom írni, nem csak a szerző fejlődésének érdekében, hanem a látogatók miatt is.
Azt hiszem, harmincegynéhányéves fotográfiai tapasztalattal, díjakkal, eredményekkel, publikációs, kiállítási és zsűrizési múlttal bátran megtehetem. És teszem azért, mert velem is ezt tették, és ebből tanultam a legtöbbet.
Nagyon fiatalon olvastam egy indiai könyvet, a Pancstantrát. Abban van egy pár sor, amit egy életre megjegyeztem magamnak:
Jó akaró híved sokszor mond keserű igazságot. Ha nem mondaná, nem is volna igaz jó barátod."
Én is elnézést kérek a sok pofázásért, de talán megérte.
A felső kereszteződések árnyákban vannak, alig észrevehetőek, és így nem hiszem, hogy olyan nagy mértékben elvonnák az ember figyelmét. Igazad van Jazza, ugyanis én sem azért értékelek, rogy fotót, mert elvárom, hogy vissza értékeljék az enyémet is. Ami nem tetszik számomra azt nem értékelem, és itt a Vajda János igazsága is, hogy tényleg a kritikákból is lehet tanulni olykor. De nem mindig.
VálaszTörlésTisztelettel
Végre egy fotó, amely alatt komoly vélemény csere folyik! Az én véleményem közelebb áll Vajda Jánoséhoz. Persze a jó meglátáshoz szem kell. A vágás már tapasztalat.
VálaszTörlésLaci