
Vagy inkább ff?
A szélek nyitottak, "leeshet" róluk a tekintet. És talán éppen éppen ezért a szemem sokáig kalandozik a nagyon szép részleteken, a víz egyenletes mintázatú tapétája előtti csodás őszi színeken, a lomb finom, csipkeszerű rajzolatán.
A Gyilkos-tó egy kiváló fotós téma, naponta sok ezer kép készül a tó partján. De vajon, hogyan lehetne újat, eredetit mutatni egy olyan helyről, ahol már mindenki elkészítette élete nagy Gyilkos-tó fotóját? Van Knobloch Lászlónak egy fotója, ami szerintem jól visszaadja a hely szellemét, de amikor arra jártam nem volt felszálló köd, lebegő pára a sötét tó felett, csak verőfényes napsütés...
Mindenki másképp látja ezt a helyet, számomra aznap ilyen volt:
