Egy fenyő portréja

Egy fenyő az esti fényben...

Színes őszi függöny

Vagy inkább ff?

Öt levél

Már csak öten maradtak. A többiek már lehulltak, elvitte őket az őszi szél. De ők sem maradnak sokat már, nekik is menni kell...

Egy kép - egy írás

"Érdekes és szép. Nincs hagyományos értelemben vett kompozíció, ahol a tekintet elvezettetik egy kulminációs ponthoz. A kép szétesik három nagyjából egyforma méretű részre. A szélek nyitottak, "leeshet" róluk a tekintet. És talán éppen éppen ezért a szemem sokáig kalandozik a nagyon szép részleteken, a víz egyenletes mintázatú tapétája előtti csodás őszi színeken, a lomb finom, csipkeszerű rajzolatán.

A kompozíció szabályai arra is jók, hogy figyelmen kívül hagyjuk azokat. Erre jó példa ez a fotó. Dekomponált, mégis nagyon jóleső érzés ránézni. El tudnám képzelni nagy falfelületen, mint posztert." Aczél Péter

A mai világban nagyon ritka egy ilyen vélemény egy képfórumon. Köszönet érte.

Őszi színek I

A tegnap egy tónál jártam. Ott is ősz volt. Meg persze egy tucat turista. Mindenki az őszi színek kavalkádját bámulta...

- Nézd de gyönyörű az a narancssárga levelű fa!
- Azta de szépek a háttérben a kék hegyek!
- Milyen színes az a domboldal!

Pedig a fák csak pár pillanatra lettek színesek. A hegyek sem kékek mindig, habár most tényleg kékek voltak. A rombusz pedig csak úszott a tóban, ugyanúgy mint tavasszal, nyáron meg télen...

Kertek alatt

A kertek alatt mentek hazafelé... A két ló magától is tudta az utat.

A füst

Reggel tüzet gyújtottak, hogy melegedjenek, teát, kávét és reggelit főzzenek.

Első hóharmat

Ma regel -7 fok volt és mindenütt jégkristályok...

Tépetten

Csak ketten

Csak ketten a szikla peremén, csak ketten a tavaszban, a nyárban, a télben. Kettesben az őszben is.

Egy hétvégi fotós téma - Gyilkos-tó

A Gyilkos-tó egy kiváló fotós téma, naponta sok ezer kép készül a tó partján. De vajon, hogyan lehetne újat, eredetit mutatni egy olyan helyről, ahol már mindenki elkészítette élete nagy Gyilkos-tó fotóját? Van Knobloch Lászlónak egy fotója, ami szerintem jól visszaadja a hely szellemét, de amikor arra jártam nem volt felszálló köd, lebegő pára a sötét tó felett, csak verőfényes napsütés...

Mindenki másképp látja ezt a helyet, számomra aznap ilyen volt:

A nyáj

Lassan jöttek lefelé a domboldalon a délutáni fényben. A juhász, két kutyája és a nyáj. A hangjuk nem hallatszott el hozzám a szélben.

Hazafelé

Fennakadtak egy kövön...

Szerelem hervadásig

Egymás mellett éltek mint barátok... Aztán egy nap a fiú elővette kék ruháját és megmutatta szép bibéjét és két formás porzóját... A lány a kedvenc rózsaszín ruhácskájában várta, ajkai nedvesek voltak...

A két cserép távol állt egymástól, esélyük sem volt...