Fák egy domboldalon - ahogy elnézegetem őket olyanok mint egy kisváros utcáin a mindennapi történések: komótos öreg álldogál, szülő tereli ikreit óvodába, három kisiskolás megy hazafelé - békítik a sértődöttet, sorbanállás...
Egyre kevesebb dolgot látok a téli tájban, nem tudom hová jutok így, a végén talán csak a nagy fehér semmi marad...vagy elolvad a hó. Itt még maradt egy fa, egy kis bokor és az elmaradhatatlan kerítés:
Valahol a téli tájban egy kert, egy fa... és 30 centi hó. Elsétáltunk a kert mellett a fáig. Majd tovább a dombtető felé. Visszanéztem a völgyek felé a gyér hóesésben, a kutyám a lábam mellett figyelte a hó neszét. Ő nem láthatta a távoli völgyeket - nyakig ért neki a hó. Nyomaink csak órákra sértették fel az érintetlen tájat, a hó lassan gyógyította lépteink sebét...